- Milyen érzés volt első alkalommal belépni egy olyan öltözőbe, ahol Estelle Nze Minko és Andrea Kobetic is ott volt?
- Az első edzés előtt olyan ideges voltam, hogy enni sem tudtam, de nagyon kedvesen fogadtak a lányok, így könnyen oldódtam.  

- Mi okozta a legnagyobb nehézséget a számodra az első pár hétben?
- Először nagyon furcsa volt, hogy az edzéseken nem a magyar volt a közös nyelv, de szerencsére hamar sikerült felvennem a ritmust, így ez sem okozott problémát.

- Kikkel kerültél szorosabb viszonyba, kik az öltöző legszórakoztatóbb személyiségei?
- Mindenkivel jól kijövök, de természetesen Takács Eszter és Barkóczi Dorina áll hozzám a legközelebb. Mindenben segítettük, és támogattuk egymást. A hangulatfelelős pedig egyértelműen Camille Aoustin, valamint Estelle Nze Minko. Minden szituációban mosolyt tudnak csalni az ember arcára, feledtetik a rosszkedvet.

- Milyen volt az első repülés, hogyan viszonyultál a sok külföldi utazáshoz?
- Ezek az utazások rendre nagyon jó hangulatban teltek, a repülést pedig nagyon hamar megszoktam, nem okozott problémát.

- Melyik mérkőzés a legemlékezetesebb a számodra?
- Két mérkőzést emelnék ki, az egyik a Ferencváros ellni idegenbeli győzelem. Elképesztően jó volt a csapategység, és ezt mindenki érezte. A másik pedig a Békéscsaba elleni találkozó, ahol életem első NB I-es gólját szereztem.

- Milyen érzés 18 esztendősen EHF-kupa győztesnek, és magyar bajnoki bronzérmesnek lenni?
- Soha nem gondoltam volna, hogy mindez ilyen fiatalon összejöhet, és ennek a részese lehetek. Igazából csak most kezdem felfogni, hogy mi is történik velem, illetve körülöttem. Olyan élményekben volt részem, ami örökre az emlékezetemben marad.