Oldalvonal: Dajka Bettina újra Siófokon vállal szerepet

2020 júl 05
2375 Megtekintés
Oldalvonal: Dajka Bettina újra Siófokon vállal szerepet
Aktív sportolói pályafutását befejezvén nem távolodik el a kézilabda világától Dajka Bettina a Siófok KC korábbi játékosa, aki a folytatásban az utánpótlásban vállal szerepet technikai vezetőként. Az egykori irányító Horváth Csaba utánpótlás igazgató szakmai munkáját segíti.

- Az FTC-nél eltöltött több mint egy évtized után a 2013/14-es szezonban a Siófok KC játékosa voltál. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
- Magát a váltást, illetve a változást rosszul éltem meg. Furcsa volt kiszakadni abból a közegből, melyben tizenhárom éven át éltem. A Ferencvárosban nevelkedtem, ott lett belőlem kézilabdázó, és korábban még sohasem váltottam klubot. A környezetváltozás rá is nyomta a bélyegét a teljesítményemre. Nem voltam elégedett, és a klubnál sem ezt várták tőlem, így a szezon végeztével elváltak az útjaink. Ez volt az én tanulópénzem, utólag már másként tekintek vissza arra az időszakra.  

- 29 esztendősen úgy döntöttél, hogy felhagysz az aktív sportolói pályafutásoddal, melyet sérülések egész sora nehezített. Pontosan mi áll a döntésed hátterében?
- Korábban kétszer operálták a vállaimat, majd 2016-ban a bal térdemben szakadt el a keresztszalag. Megfogadtam, hogyha a jobb is elszakad, akkor befejezem a pályafutásomat. Ez 2019-ben be is következett, én pedig hű maradtam a fogadalomhoz, amit magamnak tettem.

- Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést? Az életed gyakorlatilag a sportról szólt…
- Sokan nehezen élik meg ezt az időszakot, én viszont megkönnyebbülést éreztem. A pályafutásomnak a fele a rehabilitációról szólt. Felépültem egy komolyabb sérülésből, majd jött egy kisebb. Folyamatosan vissza kellett építenem magam, és ebbe fáradtam bele. Nem testileg, hanem lelkileg. 

- A középpontban azonban marad a kézilabda, hiszen mostantól klubunk utánpótlásában vállalsz szerepet technikai vezetőként. Így tervezted, hogy maradsz a sport mellett?
- Egyáltalán nem fogalmazódott meg bennem a folytatás, úgy gondoltam, hogy Budapesten keresek magamnak valamiféle irodai munkát. Nincsen szakirányú végzettségem, csupán egy érettségim. Aztán február magasságában jött a megkeresés, és úgy éreztem, hogy ez a szerepkör fekszik majd nekem.

- A közös múlt ad egy összehasonlítási alapot a számodra. Milyennek látod most a Siófok KC-t, és azt a fejlődési folyamatot, melynek útjára lépett a klub? 
- Legegyszerűbben úgy tudnám kifejezni magam, hogy ég és föld a különbség. Elképesztő az a rengeteg változás, amin keresztül ment a klub a távozásom óta. Nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly infrastrukturális fejlődések mennek majd végbe, a csapatról, és a játékosokról nem is beszélve. A szó legpozitívabb értelmében durva az a fejlődés, amit kívülről láttam, és most belülről is megtapasztalhatok.

- A pályáról átkerültél a „partvonal mellé”. Milyen hosszú távú céljaid vannak a kézilabda világának ezen oldalán?
​- Az edzői pályán sohasem gondolkodtam, és azt hiszem, hogy ezután sem fogok. Kész voltam váltani, valami újba belekezdeni, de közben jött ez a lehetőség. Egyelőre nincsenek hosszú távú terveim. Szeretném a lehető legjobban, lelkiismeretesen elvégezni a rám bízott munkát. A jövő pedig majd alakul…