– Tor Odvar Moen a záróinterjújában azt mondta, hogy a folytonosság meglesz a klubnál, folytatódni fog az a projekt, ami két éve elkezdődött.

– Igen, ez pontosan így van. Mondtam már korábban is, hogy nem szeretnék nagy változásokat eszközölni, csak tovább haladni a megkezdett úton. Ennek az útnak az első éve nagyon sikeres volt és a második is hasonlóképpen zárulhatott volna. Nem tudtuk befejezni, nem tudtunk révbe érni és emiatt természetesen csalódott vagyok. Ami az én szerepemet illeti, névlegesen előlépek, de ez semmit sem változtat az elképzeléseimen, a munkához való hozzáállásomon és az ambícióimon. Daniel csatlakozott a szakmai stábhoz, mint másodedző. Ismerem őt, a munka megszállotja, nagy értéke lesz a stábnak. A céljaink továbbra is változatlanok. 

– Mennyire lesz nehéz és egyben speciális négy hónapot követően munkába állni? Ekkora kihagyás után szakmailag mi okozza a nehézséget?

– Ezt nehéz megmondani. Ez minden csapat számára egy teljesen új szituáció, egy új kihívás lesz. Előnyt senki sem fog élvezni, mert senki sem volt még ilyen helyzetben. Az biztos, hogy a felkészülés elején óvatosnak kell lennünk, hiszen négy hónapja nem edzettek csoportosan a lányok, és ez egy kemény kontaktsport rengeteg testi ütközéssel.

– Ha már a felkészülésnél tartunk, hogy építitek fel a stábbal az előszezont?

– Július 6-án kezdjődik a szakmai munka. Előtte persze azért lesznek közös programok. Július 2-án a médiacsapat elkészíti a fotó- és videó anyagokat, amelyekre szükségük lesz a következő hónapokban. Július 3-án pedig orvosi vizsgálaton és különböző teszteken vesz részt a csapat. A felkészülés első három hete többnyire fizikális és kondicionális munkával fog telni, de azért természetesen a pályára is felmegyünk majd. Vissza kell szerezni az erőt, a dinamikát, az állóképességet és az önbizalmat ahhoz, hogy a játékban is el tudjuk kezdeni az érdemi munkát. Az előszezon második felében pedig már a mérkőzéseken, a játékrendszereken és a taktikai felkészülésen lesz a hangsúly. 

– Beszéljünk egy picit a játékoskeretről. Amikor az ügyvezetővel kialakítottátok a majdnem végleges keretet, akkor még úgy tűnt, hogy a csapat a BL-be fog szerepelni. A 20 fős keretnek köszönhetően nagy merítési lehetőséged lesz. Ugyanakkor az is igaz, hogy amennyire kellemes teher ez egy edzőnek, másrészről nagy kihívást jelenthet a játékpercek elosztását illetően. 

– Igen, ezt jól látod. Az mindenképpen pozitívum, hogy sok kiemelkedő képességű kézilabdázó lesz az öltözőben. Annak is örülök, hogy sok magyar játékosunk lesz. Azt gondolom, hogy az egyensúly is megfelelő az idősebb tapasztalt és a fiatalabb, ígéretes játékosok között. Ez a klub jövőjére nézve is pozitív, hiszen sok feltörekvő tehetség kap helyet a keretben, amire hosszútávon lehet építeni. Tudom, hogy sokan arról beszélnek, hogy egy ekkora kerettel lehetnek nehézségek is a játékpercek tekintetében, ezt viszont én nem így látom. A játékosok extra motiváltak, mindenki játszani szeretne és így komoly párharcok fognak kialakulni. Arra fogják sarkallni egymást a lányok, hogy folyamatosan a maximumot hozzák ki magukból, és ezáltal egymásból is. Ebből a csapat fog profitálni. Nincsenek negatív érzéseim, egyfajta kihívás lesz, amit már nagyon várok. 

– Évek óta egy kialakult edzői stáb dolgozik Siófokon és ez most sem változik. Gyakorlatilag csak a helyeden van érkező…

– Ez nem rólam szól, ez egy csapatmunka. Csak akkor működik, ha megvan a bizalom és én maximálisan bízom a stábomban. Eszembe sem jutott új emberek után nézni. Úgy látom, hogy a kollégáim számára egyfajta életforma is lett az SKC. Motiváltak, elhivatottak és nem mellesleg végtelenül profik. A munkán kívül is remekül kijövünk egymással és szeretünk együtt lenni.