Elköszönt klubunk történelmének legsikeresebb edzője
Tor Odvar Moent mindenki szerette a Siófok KC-nál, a játékosok, a vezetőség, a szakmai stáb tagjai és a szurkolók is, hiszen nemcsak kiváló szakember, hanem ember is tudott maradni, akinek mindenkihez volt egy-két jó szava. A norvég mester szerződéséből még volt hátra egy esztendő, ám ő családi okokra hivatkozva kérte a szerződése felbontását. Természetesen az SKC vezetősége ennek eleget tett. A szakmai stáb és menedzsment szervezett neki egy partit, ahol méltó módon el tudtak köszönni tőle, de ennyivel még nem ért véget a történet, hiszen a következő idény elején, az egyik meccsen hivatalosan is elbúcsúznak tőle, s akkor a szurkolók is köszönetet mondhatnak az edzőnek.
– Mielőtt megérkeztem, már láttam képeket az arénáról – felelte Tor Odvar Moen arra a kérdésünkre, mit érzett, amikor először lépett be a Kiss Szilárd Sportcsarnokba. – De amikor „élőben” is megcsodálhattam, milyen körülmények között dolgozhatok majd, azonnal éreztem, jó helyre kerültem. Lenyűgöztek a létesítmények, a felszereltség, minden profi volt, azóta pedig továbbfejlődött.
– Mikor érezte először úgy, otthon van Siófokon?
– Pont akkor éreztem meg a városba, amikor zajlott a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokság. A sportcsarnok parkolójában, kivetítőn együtt néztük a helyiekkel és a csapat tagjaival a mérkőzéseket, a hangulat magával ragadott, így bátran ki merem jelenteni, hogy már a második napomon megvolt az a kémia köztem és a munkatársaim között, ami lehetővé tette, hogy otthonosan érezzem magam.
– Mennyire volt partner a Siófok KC vezetése abban, hogy megvalósíthassa a céljait?
– Először Ausztriában találkoztam a klub elöljáróival, s már az a megbeszélés meggyőzött arról, hogy azonosak a céljaink és ez nagyon fontos volt számomra. Mert lehet valaki jó edző, a menedzsmenet is végezheti jól a dolgát, de ha az elképzelések nem azonosak és nem megy a közös munka, akkor abból jó nem sülhet ki. A Siófok KC-nál viszont mindenki egy meghatározott célért dolgozott nap mint nap, tehát már az elején látszott, jó csapat leszünk.
– S ennek már az első szezonban meglett az eredménye itthon és a nemzetközi porondon is, hiszen az NB I.-ben a harmadik helyen zártak, az EHF-kupát pedig megnyerték. Meglepte az SKC kiváló szereplése?
– Nem, hiszen nagyon jó társaság alakult ki, együtt volt az öltöző, s a játékosok tudták, ha ehhez az erős kohézióhoz hozzáteszik a kemény munkát, akkor annak meg lesz az eredménye. A lányok pedig odatették magukat és mi edzők is kihoztuk magunkból a maximumot, így nem leptek meg a jó eredmények. Az sem jelentett számomra problémát, hogy magasak voltak az elvárások (már az EHF-kupa kezdetén favoritnak kiáltották ki a Siófok KC-t – a szerk.), mert nem érzem a nyomást, csak a motivációt. Mindig úgy állok neki a munkának, hogy ha vannak célok, akkor azokért mindent meg kell tenni, bele kell tenni a kemény melót, s majd meglátjuk, mi lesz.
– Miként élte meg a Magyar Kézilabda Szövetség döntését, mely gyakorlatilag semmisé tette a csapat 2019/2020-as szezonját?
– Hiába jött sok új játékos, hamar összeállt a csapat, ahogy mondani szokás, minden klappolt. A decemberi fordulás után pedig szárnyaltunk a magyar bajnokságban és az EHF-kupában is, még a világ egyik legjobb együttesét, a Győrt is sikerült legyőznünk. Aztán jött a koronavírus-járvány, s az MKSZ úgy döntött, ne folytassák a csapatok a pontvadászatot. Akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak, s ezzel én is egyetértettem. A lezárás módját azonban nem tudtam és a mai napig sem tudom elfogadni, hiszen nem az adott idényben elért eredményeket, hanem az előző szezont vették figyelembe. Pályafutásom során még sohasem találkoztam ennyire igazságtalan döntéssel. Megpróbálom elengedni, de nehéz, mert még mindig nagyon kötődök a klubhoz és ez nem volt fair!
– Hogyan építette fel az életét Siófokon?
– Alig kellett változtatni a szokásaimon, ráadásul Larvik és Siófok sokban hasonlít egymáshoz, mindkettő kisváros és az elhelyezkedésük is hasonló. Az első naptól kezdve az volt a legfontosabb, hogy megtaláljam a közös hangot a munkatársaimmal, és ahogy már említettem ez nagyon könnyen ment. Amíg Bent Dahl nem jött, addig kevesebb volt a szabadidőm, hiszen reggeltől estig dolgoztam. Voltak természetesen törzshelyeink, ahová rendszeresen ellátogattunk, mint például Feri bácsi kolbászozója, de a Koktélban is volt sok felejthetetlen esténk egy-egy emlékezetese győzelem után és a Balatont is nagyon megszerettem. Összességében egy dolog hiányzott otthonról, a golf. Viszont óriási különbség a norvég és a magyar emberek között. Ezt egy éppen aktuális példával tudnám a legjobban elmagyarázni: amikor begyűrűzött a koronavírus-járvány, akkor meghatározták a kötelező egyméteres távolság betartását, s míg itt mindenki tűkön ült, mikor törlik már el végre, addig otthon alig várták, hogy visszatérjenek,a régi, ötméteres kerékvágásba...
– Mi az, ami a legjobban „megfogta” Magyarországon?
– Egyértelműen a sport, hiszen olyan szenvedélyesek, elkötelezettek a magyar emberek a sport, így például a kézilabda iránt is, amit Norvégiában nem szoktam meg és ez biztosan nagyon hiányozni fog. Érdekes volt megtapasztalni, hogy bárhová is utaztunk, a szurkolóink mindenhová követtek minket. De minden csapatnak vannak fanatikus szimpatizánsai, így sok jó hangulatú mérkőzést játszhattunk.
– Ha egy-egy dolgot kellene kiemelnie a sportból, illetve az itteni életéből, mi lenne az?
– Nagy dolog volt legyőzni a Ferencvárost és a Győri Audi ETO KC-t, de minden sportág a trófeákról szól, így az EHF-kupa-győzelem áll hozzám a legközelebb. Fantasztikus este volt, sohasem fogom elfelejteni az Esbjerg elleni diadalunkat. Az is sokat jelent(ett) számomra – és mindig a szívemben fogom őrizni az emlékét –, hogy nagyon jó volt a kapcsolatom a klubbal, a szurkolókkal és a játékosokkal is. Úgy tudok elmenni Siófokról, hogy azt érzem, szeretnek és visszavárnak és ez a legfontosabb.
– Mit jelentett a csapatnak, illetve Önnek az, hogy a szurkolók mindig kitartottak az SKC mellett?
– Nem lehet elégszer köszönetet mondani a szimpatizánsainknak, akik végig kitartottak mellettünk. Amikor az első szezonban becsúszott egy-egy nem várt vereség, s kimentünk megköszönni a buzdítást, ők voltak az elsők, akik azonnal megpróbáltak felemelni minket, s mondták, semmi baj, csináljátok tovább és minden rendben lesz. Az a hangulat, amit teremtenek, az a szenvedély amit közvetítettek a klub iránt, egészen egyedülálló.
Igaz barátokra lelt a Balatonnál
Tor Odvar Moen a nyártól a Molde vezetőedzője lesz.
– Három nagy klub van Norvégiában, a Storhamar, a Vipers, valamint a Molde, utóbbiban fogok dolgozni. Voltak hullámvölgyek náluk az utóbbi évek során, de már kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak. Érmekért szeretnének harcolni, s ahogy már többször hangsúlyoztam, a csillagokat kell megcélozni, s akkor a Holdig el lehet jutni.
Amikor a mestert a játékosokról kérdeztük, könnyes lett a szeme, azt mondta, nem tud érzelmek nélkül beszélni róluk.
– Nagyon jó volt a kapcsolatom a lányokkal, nem úgy fogok rájuk emlékezni, mint munkatársakra, hanem mint igaz barátokra. Hihetetlenül örülök annak is, hogy Bent végre megmutathatja a nagyvilágnak, mire képes. Biztos vagyok benne, hogy jó kezekben lesz a csapat.
