1. félidő: Ellenfelünk 3:3 után meglépett, és 3:5-nél tovább tudta növelni a két csapat közötti különbséget Bruna Almeida de Paula és Nathalie Hagman vezérletével (4:8). A 15. percben Zdravko Zovko időkérése után a cserepadról érkezve Such Nelli törte meg az ötpercesre nyúló gólcsendet (5:9). Szikora Melinda révén hiába jöttek a bravúrok, emberelőnyben újra a Nantes percei következtek (6:11). A folytatásban egy perc alatt háromszor is eredményesek voltunk, Such Nelli mellett Hársfalvi Júlia is remek cserének bizonyult (9:11). Érezve csapatán a pillanatnyi törést, a franciák vezetőedzője Guillaume Saurina remek ütemben kért időt. Hiába kapaszkodtunk vissza, a Nantes pár kedvező bírói ítélet után újra kialakította a korábban már meglévő ötgólos különbséget (10:15). Az első játékrész hajrájában Zdravko Zovko másodszor is időt kért, csapatunk pedig végül négygólos hátrányban fordulhatott (13:17).  

2. félidő: A szünet utáni első percekben a franciák hatgólosra növelték a két csapat közötti különbséget (13:19). Támadásban hiába szedtük össze magunkat, védekezésben ez nem sikerült, így nem tudtunk közelíteni döntőbeli ellenfelünkhöz. Így a hatgólos különbség a 45. percben ugyanúgy megvolt (23:29). A legnagyobb differencia 24:32-nél volt a két csapat között, de a fizikális fáradtság minden jele ellenére sem adtuk fel. A hajrában a franciák támadógépezete is megakadt, és közelebb léptünk (27:32), de amikor nem ment nekik csapatszinten, akkor Bruna Almeida de Paula vagy Nathalie Hagman egyénileg villant. Az 58. percre fordulva Such Nelli akciógóljaival, illetve Tóth Gabriella hétmétereseivel három gólra zárkóztunk (31:34). Ekkor azonban jött Debora Kpodar, aki a góljával minden érdemi kérdést lezárt (31:35). A végeredményt végül Gordana Mitrovic állította be (31:36).

Mérkőzés utáni nyilatkozatok

Zdravko Zovko (vezetőedző – Siófok KC): „Szívből szeretnék gratulálni a lányoknak, mert ezen a hétvégén hihetetlenül nagy akarással, roppant motiváltan, csapatként küzdöttek. Szerettük volna megszerezni a trófeát, de ez most nem sikerült. A Final 4-t megelőzően mindössze három napot tudtunk együtt edzeni. Úgy gondolom, hogy kihoztuk magunkból a maximumot. Tegnap este a második elődöntőt játszottuk, ráadásul hosszabbítás is volt. Ez rengeteget kivett belőlünk, ilyen edzettségi állapotban kevés volt az idő a regenerációra. A mai napon már nem voltak frissek a lábak, és fejben sem tudtuk kontrollálni a Nantes remek, kimondottan gyors játékát. A második számú nemzetközi kupasorozat átszervezése úgy gondolom, hogy jól sikerült, az EHF European League sokkal színvonalasabb lett, mint a jogelődje. Egy ilyen sorozathoz, egy Final 4-hoz a legjobb játékvezetőkre lenne szükség. A mai bíróküldés sajnos az EHF részéről rangon aluli volt. Ezt nem kifogásként mondom, de ami ma a pályán játékvezetés címszaván zajlott, az méltatlan volt. A folytatásban három nagyon fontos hét áll még előttünk, a megszerzett ezüstéremre pedig igenis büszkék lehetünk.”

Hársfalvi Júlia: „Nagyon csalódott vagyok, mert tudom, hogy mennyire akartuk ezt a sikert, ebben az abszurd, hullámvölgyekkel teli időszakban. Talán ha az első játékrészben közelebb kerülünk, vagy nem engedjük ellépni ellenfelünket, akkor máshogy is alakulhatott volna ez a döntő. Nehéz veszíteni és nehéz most erről beszélni. Tegnap egy végletekig kiélezett élet-halál harcot vívtunk, ami nagyon sokat kivett belőlünk. A fáradtság is közrejátszott abban, hogy ez ma így alakult, de erre nem foghatjuk a vereséget. Át kellett volna lendülnünk a holtponton, ez azonban nem sikerült. Sajnálom, hogy trófea nélkül térünk haza.”

Tomori Zsuzsanna: „Tegnap roppant nyugodtan léptünk pályára, ma viszont éreztem, hogy már nincs bennünk akkora erő, mondhatni zavartak voltunk. Látszott, hogy fizikálisan teljesen elfogytunk, de így is büszke vagyok a csapatra. Próbáltunk a cserepadról frissíteni, ám az igazán nagy fordulópont elmaradt. Talán 9:11-nél ha egyenlítünk, akkor máshogy alakul, viszont mindig volt egy fújás, egy olyan momentum, ami ezt ellehetetlenítette. A mai napon nem tudtunk alkalmazkodni a játékvezetéshez, és ez úgy gondolom, hogy ezúttal nem a mi kritikánk…”  

Tamara Horacek: „Nagyon fájó elveszíteni egy finálét, jelen pillanatban mérhetetlen szomorúságot érzek. A tegnapi elődöntő nagyon sokat kivett belőlünk, és nem tudtunk kellően regenerálódni. Sajnos az elmúlt másfél hónapban nagyon sok problémával küzdöttünk, keveset tudtunk együtt edzeni, és ez most ki is ütközött. Úgy gondolom, hogy mindent megtettünk, olyan atmoszférát és csapategységet teremtettünk, amit kilenc hónap alatt még nem éreztem itt Siófokon. Erre lehet építeni a folytatásban, de jelen pillanatban mégis csalódott vagyok.”