Fodor János értékelte a 2021/22-es szezont

2022 jún 15
1047 Megtekintés
Fodor János értékelte a 2021/22-es szezont
Véget ért a 2021/22-es kiírás, mely a Siófok KC történetében igen komoly jelentőséggel bírt. Klubunk zsinórban tizenharmadik szezonját teljesítette a magyar élvonalban, miközben a koronavírus-járvány okozta sportszakmai- és gazdasági nehézségek után új koncepcióval vágtunk bele a klubtörténet egy újabb fejezetébe, melyet ügyvezetőnk, Fodor János értékelt.

Noha a szezont Danyi Gábor vezetésével kezdtük meg, végül egy hosszú távú projekt szakmai alapjait Uros Bregar és stábja rakta le. Ez az esztendő egy új mérföldkő volt a klub életében, mely már most eredményekkel párosult. Két sorozatban, a K&H Női Kézilabda Ligában és a Török Bódog Női Magyar Kupában voltunk érdekeltek. Az előző két idény viszontagságai után a szezon második felében újra benépesedtek a siófoki Kiss Szilárd Sportcsarnok lelátói, több hazai mérkőzésen is teltházat üdvözölhettünk, miközben a csapat és a szurkolók újra egymásra találtak.

A legfontosabb célkitűzést teljesítettük, a bajnokságban elért hatodik helyezéssel szinte biztosan kivívtuk, hogy a 2022/23-as szezonban a 2019-es EHF Európa-liga győzelem, valamint a 2021-es EHF Európa-liga ezüstérem után ismételten a nemzetközi porondon szerepelhessünk, és a selejtezőből indulva kiharcolhassuk a főtáblára jutást.

A bajnokságban csupán rosszabb gólkülönbségünknek köszönhetően maradtunk le az ötödik helyről, a Török Bódog Női Magyar Kupában viszont ott voltunk az ország legjobb négy csapata között. A szezon a debreceni Final 4-al zárult, ahol az elődöntőben egy fantasztikus mérkőzést vívtunk a végső győztes FTC Rail-Cargo Hungaria csapatával szemben. A rendes játékidőben elért döntetlen után csupán hétméteresekkel maradtunk le a fináléról. A Magyar Kupa bronzmérkőzését viszont magabiztos különbséggel nyertük meg a Dunaújvárosi KKA ellenében, így történetünk során másodszor szereztünk érmet a sorozatban, amire nagyon büszkék vagyunk.

- Ha mindezt latba vetjük és összegzünk, az elégedettségre ad okot?   
​- A kezdeti nehézségek ellenére, úgy gondolom, sikeres évet zártunk egy Magyar Kupa bronzéremmel. A későbbi győztes Ferencvárostól kikapni hétméteresekkel szerintem – a jelenlegi helyzetünket tekintve – egy fantasztikus eredmény volt. Pláne annak tükrében, hogy betegségek és sérülések miatt, mindössze nyolc hadra fogható játékosunk volt. A minimális bajnoki célkitűzésünket, azt hogy a hatodik helyen zárjunk, azaz lehetőségünk nyíljon a nemzetközi kupaszereplése, elértük.

- Természetesen akadtak problémák és nehézségek is…
- Sajnos a probléma gyökere nagyon mélyre nyúlik, melynek az okait nem a mögöttünk hagyott szezonban kell keresni. A múltat nem lehet megváltoztatni, maximum tanulni tudunk belőle. De az elmúlt időszak, 2020-tól napjainkig, elég rögös és göröngyös volt. Amikor a járványhelyzet miatt lezárták a pontvadászatot, s ezüstérmes pozícióban voltunk, minden megváltozott a klub életében (nem hirdettek végeredményt, s az előző idény alapján indulhattak az együttesek a nemzetközi porondon, így az SKC lecsúszott a Bajnokok Ligájáról – a szerk). Értem ezalatt az anyagi és a gazdasági tényezőket, ráadásul a játékosok egyesületbe, szerződésükbe, s egyáltalán a sportba, a kézilabdába vetett hite is megingott. Ahogy az enyém, s a nálunk dolgozó embereké is. Ez idő alatt azon dolgoztunk, hogy próbáljuk ezeket a dolgokat visszaállítani.

- Danyi Gábor helyére Uros Bregar érkezett és úgy tűnik a váltás bejött…
- Tisztességgel és becsülettel váltunk el egymástól, ám ezen időszak sem a legutóbbi szezonnal kezdődött, hanem visszanyúlik odáig, amikor Zdravko Zovko kezébe adtuk a szakmai irányítást, vele is már Gábor érkezését próbáltuk előkészíteni. S velük közösen együtt egy új érát elkezdeni. Sajnos be kell látnom, ez nem sikerült, ahogy mindenki, úgy én is tévedhetek. Lehet, hogy Danyi Gábor sem találta meg azt a klubban vagy a játékosokban, amit ő szeretett volna. Uros érkezésével egy éles váltás következett, de azt sem szabad elfelejteni, hogy nem ő rakta össze a játékoskeretet, hanem az elődei. Egy dolgot tudok mondani a szlovén mesterről, végre van egy olyan ember, akinek sokkal jobban fáj egy-egy vereség, mint nekem. Vele a mérkőzések előtt csak az adott találkozóról lehet beszélni, teljesen beleéli magát a szituációba. Rengeteg erőt és energiát fektet a munkájába, ő egy Balkánról érkezett ember – s ezt is vallja magáról –, aki egy keményebb mentalitást képvisel. Ez remélem az előttünk álló idényben meg is fog mutatkozni, mert Uros is össze tudta rakni azt a keretet, mellyel együtt fog tudni dolgozni.

- Tamara Horacek meg sem kezdte a felkészülést az SKC-val, Malin Holta pedig idény közben intett búcsút…
- Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a munkaügyi bíróságon per zajlik a horvát születésű, ám francia válogatott játékos ellen. Remélem, egy-két hónapon belül lesz egy elsőfokú ítélet, s abban bízom, számunkra kedvező. Lett volna megoldás, hiszen mindent meg lehet beszélni. De az nem megy, hogy a játékos nem kommunikál a klubbal, a vezetőkkel. Tor Odvar Moen erre a pozitív példa, leült velem szemben, s azt mondta, a szülei miatt nem tudja vállalni a harmadik évet. Annak ellenére is közös nevezőre tudtunk jutni, hogy ez nekünk nagyon fájó pont volt. Tamara Horacek és Malin Holta esetében is találtunk volna megoldást. Sajnos azonban mindkét kézilabdázó bezárta maga mögött az ajtót, semmit sem tudtunk rólunk, nem egyeztettek velünk. Ezt azért nem illik, teljesen mindegy, hogy a francia vagy a norvég játékosról beszélünk, ráadásul mondvacsinált indokokra hivatkoztak. Szerintem rossz döntést hozott az EHF (Horacek 3750 eurós pénzbírságot és egyéves felfüggesztett eltiltás kapott), mert innentől kezdve bármelyik klubban, bármelyik játékos gondol egyet és onnantól kezdve szabadon igazolhatóvá válik. Vitathatatlan és soha nem is tagadtuk, abban az időben voltak anyagi késedelmeink. Ezt a sportolók nagyon jól tudták, ám a magyar törvények értelmében megvan ennek is a protokollja. Még a felszólításig sem jutottunk el, s ha utólag is, de rendeztük minden elmaradásunkat, ezért erre nem lehetett hivatkozni. Sajnos jelenleg úgy állunk, hogy a munkavállaló bármit megtehet, hiszen a munkáltatónak nincsenek jogai...

- Térjünk vissza a nemzetközi kupára! A hatodik hely valóban jegyet jelent Európába?
- Már beszéltünk a honi szövetség illetékeseivel, s jeleztük a szándékunkat, mi vállaljuk a nemzetközi szereplést. Június 28-án tudjuk ezt hivatalossá tenni és akkor küldjük el a nevezésünket az MKSZ-nek. Ők továbbítják az európai szövetség felé a kérésünket. Azt mondom, 99 százalék, hogy a következő kiírásban ott lesz a Siófok KC az európai porondon.

- Egy fiatalos, lendületes és bő játékoskeretet sikerült kialakítottak a következő szezonra. Adódik a kérdés, milyen csapatot szeretnél látni a pályán?
- Mosolygósat! Hiszen, ha mosolyt látok a játékosok arcán, akkor az azt jelenti, jól érzik magukat Siófokon, s minden körülmény adott ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Ehhez sok munka kell. Jó pár játékos érkezik, a külföldiek nem ismerik a magyar bajnokságot, igaz a minap a leendő francia játékosaink meglátogatták a várost és megnézték a létesítményeinket. Nagy munka előtt áll Uros Bregar és a szakmai stáb. Fontos leszögezni, hogy mindenki más kultúrából érkezik, más kézilabda-nevelést kapott, így az lesz a szakmai stáb feladatra, hogy ezt közös nevezőre hozza. Ennek érdekében rengeteg olyan programot szervezünk, melyek nemcsak a kézilabdáról szólnak. Fontos, hogy a játékosok a pályán kívül is megismerjék egymást. Bízom benne, hogy sikeres lesz a következő szezon, egy feszített tempójú őszre számítunk.

- Hogyan alakul a klub utánpótlás-nevelő munkája?
- Egyre több gyermek szeretne csatlakozni az utánpótlásunkhoz az ország szinte minden tájáról. Ma már kicsinek bizonyul a kollégiumunk, hiszen olyan sok csapatot versenyeztetünk, ami mellett már nem lehet szó nélkül elmenni, persze a prímet mindig a felnőtt csapat viszi. Végre látom azt, hogy olyan munka zajlik a korosztályos együtteseknél, ami büszkeséggel tölthet el minket. Van értelme a gyerekekre építeni a jövőt.

- A korlátozások után végre a szurkolók is visszatérhettek a lelátókra, így a Kiss Szilárd Sportcsarnokba. Mit jelent ez a klub és a csapat számára?
​- Nem titok, hogy kalkulálunk a jegybevétellel, hiszen mindig is szép számmal jöttek ki a nézők a meccseinkre, ám a járványhelyzet ezt (is) átírta. Nem biztos, hogy csak azért, mert rosszabbul szerepeltünk, vagy esetleg drágább lett a belépő. Rengeteg összetevője lehet, mi is keressük a válaszokat. Egy biztos, az utolsó mérkőzéseinken újra egymásra talált a csapat és a szurkolók. Bízom benne, hogy az a közösség, amit elkezdtünk építeni, újra visszatalál hozzánk, mert a szurkolóink nélkül csak egy félkarú óriás vagyunk.