- Milyen játékos pályafutásod volt? 

- Gyerekként Ljubjana egy olyan részén laktam, mely minden szinten kötődött a kézilabdához, a Krim csarnoka csak percekre volt tőlünk. Nagybátyám kézilabdázó volt, pályafutása után pedig edzőnek állt egy helyi klubnál. Hozzá mentünk le a testvéremmel és az unokatestvéremmel egy edzésre, gyakorlatilag így kezdődött minden. Játékosként viszont nem futottam be túl nagy karriert, úgy is mondhatnám, hogy átlagos voltam. Ha jól számolom, akkor tizenkét évig játszottam és huszonhárom éves voltam, amikor visszavonultam. A legmagasabb osztály, amiben játszottam, az a másodosztály volt. 

- Milyen célokat fogalmaztál meg magadnak a partvonal túloldalára kerülve?

- A legnagyobb álmom edzőként egy olimpiai medál, de természetesen egyéb motivációim is vannak, akár klubszinten. Hihetetlen érzés lenne egyszer valamilyen európai kupát nyerni, vagy a sportág csúcsát jelentő sorozatban, a Bajnokok Ligájában szerepelni hétről hétre. Tudom, hogy még fiatal vagyok és rengeteget kell fejlődnöm, de sok időm van még, a motivációm határtalan és semmi sem lehetetlen. Edzői pályám legelején, amikor célokat kellett meghatározni, akkor mindig azt mondtam, hogy a Barcelona vezetőedzője szeretnék lenni. Tisztában vagyok azzal, hogy ez jelenleg nagyon távoli, de miért ne lehetne nagyot álmodni. Ettől viszont egyelőre még távolabb kerültem annak tekintetében, hogy jelenleg a női vonalon mozgok. Ellenben sohasem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. A lényeg, hogy minden egyes nap kellő alázattal és motivációval dolgozzon az ember. A fejlődés érdekében nyitottnak kell lenni az új dolgokra, a sikerhez ugyanis ez elengedhetetlen. 

- Edzői pályádnak milyen állomáshelyei voltak eddig? 

- Hivatásos edzői pályafutásom kezdete egybeesett aktív játékos pályafutásom utolsó évével, ami azt jelenti, hogy már nyolc éve vagyok a vonal túloldalán. A karrierem egyelőre érdekesen alakul. Az első megbízásomat a Krim Ljubljana adta, másodikszámú asszisztens voltam az első csapatnál. Ez volt az első olyan életszituáció, amikor ténylegesen komoly lehetőségem nyílt a tapasztalatszerzésre magasabb szinten. Egy szezon után azonban váltottam, és korábbi csapatomnál, immáron férfi vonalon lettem másodedző, miközben utánpótlás csapatokkal is dolgoztam. Ez egy négyéves periódus volt, ami után elfogadtam egy külföldi megbízást. Az utóbbi két esztendőben Dohában dolgoztam a katari junior válogatott másodedzőjeként. Most pedig itt vagyok Siófokon, ami egy nagyszerű lehetőség számomra. Remélem, hogy egy sikerekben gazdag időszak előtt állunk Urossal. 

- Honnan az ismeretség Uros Bregarral?
- Urost a nagybátyám barátjaként ismertem meg, amikor még az edzői pálya elején járt. Ekkor én még játékos voltam, és nap, mint nap egy közegben dolgoztunk. Mindketten Ljubljanából származunk, ahol a kézilabda társadalom azért nem olyan nagy, így aki benne van, az ismeri a másikat. Egy időben sokat beszélgettünk a kézilabdáról, és megismertük a másik filozófiáját. Felnézek rá, a gondolatait és a tanácsait pedig megfogadom. Nem értünk mindig mindenben egyet, de úgy gondolom, hogy ez nem is feltétlenül probléma.

- Uros Bregar távollétében gyakorlatilag Te vagy most a csapat megbízott vezetőedzője. Voltál már hasonló szituációban?

- Voltam, de ez az első eset, hogy egy ilyen szintű profi klubnál gyakorlatilag teljes egészében én töltöm be ezt a szerepkört. A csapat nagyon keményen dolgozik, és úgy gondolom, hogy az egész szakmai stáb nagyszerű munkát végez Uros távollétében, aki most a világbajnoki teendők miatt roppant elfoglalt. Mindezek ellenére napi szinten beszélünk, ez számomra is megkönnyíti a dolgok menetét. 

- Milyen ütemben zajlik tovább a munka, mit vársz a folytatástól? 

- Gyakorlatilag edzés nélkül mentünk bele az első siófoki mérkőzésbe, ahol a jó kezdéshez kellett egy kis szerencse is, de ez a sport velejárója. Az ezt követő mérkőzéseken láttunk fejlődést és javulást. Rengeteget videóztunk a csapattal és az MTK ellen már voltak jó dolgok. Egy keményen dolgozó csapatot, egy jó egységet ismertünk meg, az edzések atmoszférája pedig kiváló. Vannak tehetséges játékosaink, akikben nagy potenciál rejlik, de fiatal játékosok esetében ez nem mindig jön ki. Hullámzó lehet a teljesítményük, ezt láthattuk tőlük eddig is. Vannak olyan fiatalok is, akiknek még tapasztalatot kell szerezniük. Bízom benne, hogy a mögöttünk lévő három győzelem kellő önbizalmat ad a folytatásra, és meg tudjuk mutatni, hogy mire vagyunk képesek.  

- Túl van a csapat a téli alapozás első hetein, hogyan telt a munka, mennyire vagy elégedett a látottakkal? 

- Összességében elégedett vagyok, a lányok nagyon keményen, fókuszáltan dolgoznak, azt látom, hogy eltökéltek és fejlődni akarnak. Ez a fejlődés tavasszal az eredmények tekintetében már megmutatkozhat. A jelenlegi szituáció azonban nem egyszerű, hiszen sok a hiányzó, az első csapat kerete igen foghíjas. Az alapozás során az erőnléti edző munkája még nagyobb hangsúlyt kap, Kornél nagyon jó munkát végez a csapattal, miközben én inkább a technikai és taktikai elemekre, illetve az egyéni képzésekre fókuszálok. Nagyon élvezem a mindennapokat és vele együtt a közös munkát. Annak is örülök, hogy a keretet sikerült feltöltenünk az akadémiáról. Az utánpótlásban dolgozó edzők segítőkészek, a jelenlegi helyzetből mindkét fél sokat profitálhat. 

- Ha éppen nem a sport van a fókuszban, akkor a szabadidődben mivel foglalkozol?  

- Az utóbbi időben nem sok szabadidőm volt, de nagyon szeretek például golfozni, ha időm engedi. A sport és a versengés az életem része, követem a Formula 1-et, és szívesen kijárok különféle autóversenyekre. Olyan időszakok is vannak, amikor egyszerűen csak élvezem az otthonlétet, filmet vagy sorozatot nézek és közben egy kicsit kikapcsolok fejben.