A fókusz és a koncentráció immáron a szombat esti döntőre szegeződik, a szakmai stáb és a lányok az első mérkőzés elemzésével, a tapasztalatok összesítésével, gőzerővel készülnek. A tét tehát az EHF-kupa serlege, valamint Andrea Kobetic gólkirálynői címe. Klasszis átlövőnk ugyanis 69 gólos a sorozatban, és ha két gólt szerez a finálé második mérkőzésén, akkor megelőzi a Herning Ikast kiválóságát.  

Röviden az odavágóról

Nem kezdtük jól a finálé első felvonását, mely Sanna Solberg remekléséről szólt. Silje Solberg tehetetlen volt testvérével szemben, így nagyon hamar négygólos hátrányba kerültünk.  Tor Odvar Moen időkérése, valamint Estelle Nze Minko pályára küldése azonban remek húzásnak bizonyult. Csapatunk védekezését dicsérte, hogy az Esbjerg közel nyolc percen át gólképtelen volt, egalizáltunk, de a hajrá ismét a hazaiaké volt, így a szünetben kétgólos hátrányban voltunk.

Az összecsapás teljesen ellentétes félidőket hozott, a folytatásban Silje Solberg remekelt a gólvonalon, csapatunk védekezése pedig roppant magas színvonalon működött. Jól jöttünk ki egy kettős emberhátrányból, 15:15-nél utolértük ellenfelünket, majd a vezetést is átvettük. A kapunk újabb kilenc percig volt érintetlen, ezt kihasználva pedig négy góllal is elléptünk, ám ezt megtartani nem tudtuk. A szezon során ugyanis nem először engedtünk ki a hajrában, az utolsó nyolc percben mi maradtunk gólképtelenek, így alakulhatott ki végül a 21:21-es döntetlen. Bővebben a mérkőzés és az edzői nyilatkozatok ITT!

Edzői szemmel

Szerda este csapatunk bebiztosította a bajnoki bronzérmet, a találkozó másnapján pedig Tor Odvar Moen elégedetten értékelt – „Egy mérkőzés mindig a legjobb edzés. A Fehérvár elleni összecsapás a lehető legjobb felkészülést biztosította a számunkra a döntő előtt. Egyedül Denisa Dedu játszott hatvan percet, mindenki mást forgattunk, és ritmusban tartottunk. Jó állapotban vagyunk, frissnek érzem a csapatot, készen állunk.”

Vezetőedzőnk szerint az első mérkőzésen elért döntetlen egy jó eredmény, de ettől nem nyugodhatunk meg. Mindezt egy személyesen megélt példával támasztotta alá – „Soha nem felejtem el, amikor 2011-ben BL-döntőt játszottunk Larvikkal a spanyol Itxako Navarra ellenében. Hazai pályán 23:21-re megnyertük a párharc első mérkőzését, ellenfelünk pedig úgy érezték, hogy ez a szűk vereség egy remek eredmény. A kétgólos hátrány ellenére a visszavágó előtt a spanyolok úgy érezték, hogy a nehezén már túl vannak, és a zsebükben van a trófea, melyet végül elvesztettek. Ha van valami, amit egy pillanatra sem érezhetünk, akkor ez az az érzés.”

Természetesen a dániai odavágó is fókuszba került a beszélgetés során – „A kinti mérkőzésen védekezésben nagyon jó munkát végeztünk. Támadásban viszont elmaradtunk az elvárttól, így abban javulnunk kell. Nem vihet el a lendület és a hév bennünket, végig a megbeszélteknél kell maradnunk, ugyanis az Esjberg mindent el fog követni a párharc megnyeréséért. Azt szeretném, ha szombat este a Kiss Szilárd Sportcsarnok a hangerőtől felrobbanna. Erőd és katlan legyen egyben, mely nyomást helyez a vendégekre. A sajátjainknak pedig egyfajta biztonságot kölcsönöz.”