- Két hónapja vette át a csapat irányítását, túl vagyunk a téli alapozáson. Hol tart most az SKC, milyen felkészültségi és fizikális állapotban vannak a lányok?

- Andrea Kobetic karanténban volt, és sok edzést kihagyott az elmúlt két hónapban. Mivel a koronavírus nála kisebb tünetekkel járt, így őt csak fokozatos terheléssel hozhatjuk vissza. Ugyanez elmondható Lapos Lauráról is. Tamara Horacek a téli szünet alatt rehabilitációs munkát végzett, miután kisebb orvosi beavatkozáson esett át, de nagyon keményen és motiváltan dolgozott, mindent beleadott, hogy felhozza magát, és újra pályán lehessen.  Én a kemény munkában hiszek és a mögöttünk hagyott három hétben a keret nagyon keményen dolgozott, a csapat összességében jól felkészült a folytatásra. A válogatottból visszatérő játékosoknál más a helyzet. Nekik még szükségük van néhány hétre. Érezhető egyfajta fáradtság náluk, de ez természetes egy világverseny után. Jól dolgoznak, minden rendben lesz velük is. December 27-én volt az első olyan edzés, amikor végre együtt dolgozhattam az összes játékossal, nagyon vártam már ezt az időszakot.

- Az ősz folyamán voltak problémák a klub és a csapat körül, néhány  játékos távozott. Egy mentálisan nehéz helyzetben lévő öltözőbe csöppent bele. Sikerült rendezni a sorokat?

- Rendet kellett tenni a fejekben.  A gondolkodás és a mentalitás jó irányba változott, sokkal jobb állapotban van az öltöző, mint amikor átvettem. A múltbéli sérelmeket tisztáztuk, és tiszta lappal kezdtünk neki egy új fejezetnek a klub életében. Nehéz időket élünk, nem csak mi, hanem mindenki más. A sportban is rengeteg a bizonytalanság a Covid-19 miatt, ezáltal pedig a gazdasági hátteret is nehezebb megteremteni. A klubvezetés és a tulajdonos keményen dolgozik nap, mint nap azért, hogy rendben legyen a Siófok KC. Nekünk ugyanez a feladatunk a pályán. Nem csak a klubnak, hanem nekem, a stábomnak, és a játékosoknak is vannak kötelezettségei, amire vállalkoztunk. Fontosnak tartom, hogy néha álljunk meg egy pillanatra és értékeljük azt, hogy ebben a nehéz helyzetben, amiben a világ van, mi még mindig a szerencsésebbek közé tartozunk. A kézilabda az életünk, úgy is mondhatnám, hogy a munkánk a szerelmünk.

- Az előbbi gondolatok után kijelenthető, hogy jó úton haladnak?

- Igen, úgy gondolom, hogy rend van a fejekben, és nem is lehet kérdés, vagy beszédtéma az, hogy motiváltak vagyunk-e. Amikor igent mondtam a felkérésre, és felmértem a helyzetet, azt láttam, hogy nem csak mentálisan, de fizikálisan és kondicionálisan is rendbe kell rakni a csapatot. Ehhez az átlagosnál sokkal komolyabb téli alapozásra volt szükségünk, de a teszteredmények alapján jó úton járunk. A játékosok szemében látom a tüzet és a motivációt, így bízom benne, hogy minden adott lesz a sikeres folytatáshoz.

- Új edző! Új impulzusok! Új „arculat” és taktikai elképzelés? Milyen SKC-t szeretne látni a pályán? Milyen játékstílusra készüljenek a szurkolók?
- Magabiztosságot szeretnék látni a pályán, de mindennek az alapja, hogy fizikálisan és  mentálisan rendben legyünk. Gyors és kreatív játékra fogunk törekedni, de fontos a hátsó stabilitás és az ebből fakadó önbizalom. Úgy gondolom, hogy továbbra is nagyon sok minőségi játékosunk van és a tapasztalat is sokat segíthet. Kell még egy kis idő, hogy a keretet egy szintre hozzuk, gondolok itt a sérültekre és a válogatott játékosokra.

- Nagyon komoly sorozatterhelés vár a csapatra. Lesz egy 49 napos periódus 13 mérkőzéssel, rengeteg utazással, kevés felkészülési, valamint regenerációs idővel. Mivel lenne elégedett február végén?

- Személy szerint szeretem ezt az időszakot, és az ilyen szituációkat, hiszen jó az, amikor ritmusban van egy csapat. Nem kell túlságosan előre tekinteni, mindig csak a következő mérkőzésre szabad koncentrálni, csakis az előttünk álló feladat lebeghet a szemek előtt. Egy nagyon nehéz időszak előtt állunk, a keret minden tagjára szükségünk lesz. Ilyenkor rengeteg időt tölt együtt egy csapat, és ez összekovácsolja a játékosokat, jót tesz a morálnak. Persze ehhez kellenek a sikerek. Amit nagyon sajnálok az az, hogy a szurkolóink nem lehetnek velünk, de az egészség mindennél fontosabb, és tudjuk, hogy így is nagyon sokan szorítanak nekünk a képernyők előtt.