Tor Odvar Moen: Nem fair
– Mióta Siófokon dolgozol, nem volt még arra példa, hogy egy interjú-kérésre azt felelted volna, hogy “Ne most, szeretnék kérni pár napot…”
– Igen, ez így van. Sokkhatásként ért az MKSZ döntése, forrtak bennem az indulatok és nem akartam hirtelen felindulásból olyan dolgokat mondani, amelyeket a későbbiekben esetleg megbánok. Nem mondom, hogy pár nap elteltével sikerült teljesen lenyugodnom, de most már jobban össze tudom rakni a gondolataimat.
– Az a bizonyos MKSZ döntés… Mit gondolsz róla?
– El tudom fogadni a döntés azon részét, amely befejezettnek nyilvánítja a bajnokságot. Ha megnézzük a jelenlegi egészségügyi helyzetet, akkor talán ez a legracionálisabb döntés. Az egészség fontosabb, mint a sport. Ha viszont továbbmegyek, akkor bőven van kivetnivalóm. Az első problémám, hogy egyszerűen nonszensznek tartom, hogy kimondják, hogy az elmúlt tíz hónapot vegyük úgy, mintha meg sem történt volna. Az elmúlt tíz hónapban minden klub rengeteg energiát fektetett be sportszakmai szinten, a játékosokról már nem is beszélve. Az meg egy külön téma lehetne, hogy a klubok gazdasági szinten mennyit fektettek bele ebbe a szezonba. Az, hogy a 2018/2019-es bajnokságban elért eredményeket veszik figyelembe a nemzetközi kupaindulás tekintetében, szintén erősen kifogásolható. 70%-át a mérkőzéseknek lejátszottuk. Ha a saját eredményeinket nézzük, akkor a jelenleg dobogón álló csapatok elleni megszerezhető nyolc pontból ötöt megszereztünk. Véleményem szerint ilyen jellegű döntéseknél nem lehet figyelmen kívül hagyni a pályán elért eredményeket, még akkor sem, ha esetleg nincs lehetőség arra, hogy a csapatok befejezzék a szezont. Leegyszerűsítve a kérdésre adott válaszomat, ez a döntés nem fair.
– Edzőként mit tudtál mondani a lányoknak ebben a helyzetben?
– Először is nagyon szomorú vagyok, hogy nem lesz lehetőségünk arra, hogy ezzel a csodálatos társasággal együtt fejezzük be a szezont. A lányok elképesztő mennyiségű munkát raktak bele az elmúlt tíz hónapba, az elkötelezettségük a klub és a célok iránt lenyűgöző volt. A Kastamonu elleni mérkőzés után úgy köszöntünk el egymástól, hogy a válogatott szünet után találkozunk és ráfordulunk a klub történelmének legizgalmasabb másfél hónapjára. Szeretnék arra is kitérni, hogy nem csak a lányokat sajnálom, akiket nyilvánvalóan nagyon mélyen megérintett a döntés, hanem a klubban dolgozó embereket és a szurkolóinkat is. Nehéz bármi pozitívat mondani ebben a szituációban, és itt nem csak az MKSZ döntésére, hanem a koronavírus okozta különleges helyzetre is gondolok.
– Beszéljünk egy picit rólad. Az EHF döntésére még várunk, de ettől függetlenül úgy is fogalmazhatnánk, hogy te sem ilyen befejezésre gondoltál a siófoki karriered tekintetében.
– Az EHF még dönthet úgy, hogy le kell játszanunk a kupát, de szerintem ez egyre komplikáltabb. Szerettem volna kipróbálni magam Norvégián kívül, ezért jöttem Magyarországra. Lehet, hogy sokan szkeptikusak voltak velem kapcsolatban, mert nem az a fajta edző vagyok, aki üvöltözik mindenkivel és a nagy hangjával akar tekintélyt parancsolni magának. Az elején sok olyan hangot hallottam, amely megkérdőjelezte, hogy képes lehetek-e egy új klubban, több nemzetiség számára egy újfajta szemléletet meghonosítani. Ez egy kihívásokkal teli, izgalmas feladat volt számomra, és úgy gondolom, hogy nem végeztünk rossz munkát. Az SKC-nál dolgozó emberek elhivatottsága rendkívüli, mindenki felelősségteljesen dolgozik nap mint nap. Az emberi oldalról nem is beszélve. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan stáb és menedzsment vett körül, akikkel barátként tudtunk együtt dolgozni. Fantasztikus volt látni az elmúlt időszakban, hogy minden téren mennyit fejlődött a klub. Jó úton haladtunk és csak remélni tudom, hogy ez így is fog folytatódni a következő években. Nem így képzeltem el az út végét, szerettem volna a szurkolóinkkal együtt megélni pillanatokat és megünnepelni a sikereket. Az biztos, hogy a jövőben, ha az időm engedi, akkor sokszor vissza fogok jönni Siófokra, hogy meglátogassam a csapatot, a klubot és a barátaimat. Nem szeretnék búcsút venni, mert talán még leülhetek egyszer vagy kétszer a siófoki kispadra.
