Játékosmustra V. rész: Hársfalvi Júlia

2019 sze 28
1555 Megtekintés
Játékosmustra V. rész: Hársfalvi Júlia
Játékosmustra című rovatunkban nyári igazolásainkat mutatjuk be. A negyedik részben következzen egy olyan kézilabdázó, akinek a szezonrajtja egy kisebb sérülés miatt eltolódott, de a Ferencváros ellen már pályán lehetett. Csapatunk új balszélsőjével, Hársfalvi Júliával vettük górcső alá eddigi pályafutását.

Pályakép

- Roppant fiatalon lettél a Győr felnőtt kézilabdázója, hogyan jutottál el odáig?

-  Veszprémbe jártam középiskolába, ott voltam utánpótlás-játékos, amikor a csapat székhelye átkerült Mosonmagyaróvárra, így én is költöztem. Sokszor edzhettem a felnőttel, sőt a NB I-ben is bemutatkozhattam. Aztán ott volt a valenciai Európa-bajnokság, ahol negyedikek lettünk a magyar utánpótlás-válogatottal. Az ETO edzője ekkor már Ambros Martin volt, ő látott meg bennem valamit. Sok egyéni képzésre jártam át, de valahol mégis meglepett, hogy egyszer csak leigazoltak. Olyan gyorsan történt minden.

- Hogyan ment a beilleszkedés, teherként élted-e meg a nem mindennapi lehetőséget?

- Az egyik legfiatalabb játékos voltam akkor az ETO keretében, és a világ legjobb kézilabdázói vettek körül. Ennek ellenére egy pillanatra sem éreztem magamat kívülállónak. Egy roppant profi, és minden téren segítőkész közegbe csöppentem. Mindig megadtam a tiszteletet, és sosem szálltam el magamtól, az nem is én lettem volna. Helyén tudtam kezelni a történéseket, noha óriási kihívás előtt álltam, és hatalmas volt az előttem álló lépcsőfok.

- Idő közben kétszeres magyar bajnok lettél, és a kupában is felemelhetted a győztesnek járó serleget. Egy vesztes döntő után 2017-ben pedig a BL-győzelem is összejött. Végül mégis Debrecenben kötöttél ki…

- Egész sok játékpercet kaptam Győrben, de a még több játéklehetőség reményében hoztam meg azt a döntést, amit utólag már bánok. Nehezen éltem meg azt az időszakot.

- A tavalyi esztendőben légiósnak álltál, a német Metzingen gárdáját erősítetted, és ellenünk is bizonyíthattál az EHF-kupában. Mit adott számodra ez a kitérő?

- Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, és még több önállóságot tanultam. Egyedül költöztem külföldre, és vágtam bele az ismeretlenbe, noha ott volt az egyik legjobb barátnőm Korsós Dorina, aki nagyon sokat segített. Nem volt lakótársam, és sok időm volt magamra, ugyanis a szabadnapok száma nem tette lehetővé, hogy csak úgy hazautazzak. Meg kellett szoknom, hogy távol vagyok a családomtól, és ha valamit meg kellett oldani, az a feladat csakis rám vár. Egy fiatal, több nemzetből érkező csapatot alkottunk, így a beilleszkedéssel nem volt gond. Mivel világéletemben angolul tanultam, így a nyelvhasználat eleinte gondot jelentett, ezt a problémát is le kellett küzdenem. Elvárás volt ugyanis csapaton belül a német nyelvű kommunikáció. Ami nagyon tetszett, az a precizitás, és a szabálykövető szemléletmód. Ha valamit mondtak, az úgy is volt, ezzel a mentalitással könnyű volt azonosulni.

- Van összehasonlítási alapod. Milyen a német bajnokság?

- Nem szeretnék hazabeszélni, de tényleg úgy érzem, hogy a magyar bajnokság jelenleg a világ legjobbja. Ellenben a német sem rossz. Bárki legyőzhet bárkit, a kisebb csapatokban is hatalmas az akarat és a küzdőszellem. Minden csapat motivált, és a tempóra sem lehetett panasz. Összességében azt mondhatom, hogy a metzingeni kitérő nem csak a pályafutásomra, de a hétköznapi életemre is jó hatással volt.

Egy új fejezet a Siófok KC-val

- Idő közben megérkeztünk a jelenbe, milyen az élet Siófokon?
- Tudtam, hogy egy nagyon erős csapatba csöppenek bele, egyszerre voltam pozitív és optimista. Olyan játékosokkal vagyok körülvéve, akiktől nap mint nap lehet tanulni valami újat. Ez egy fontos szempont volt a számomra, amikor döntöttem. Remek munkát végzünk, és a szurkolók hozzáállása is egészen fantasztikus. Jó helyen vagyok, és jól is érzem magam. A sérülésemet viszont sajnálom, hiszen jó formában voltam, a klubbal és a válogatottal is remek munkát végeztünk. Végigcsináltam a felkészülést, és a rajt előtt jött a rossz hír, ami teljesen keresztbe húzta a számításaimat. Egy kissé kiestem a formámból, de nagyon örülök, hogy a hétvégén már újra játszhattam, és tétmérkőzésen is bemutatkozhattam. A sérült vállamat folyamatosan erősítem, gyógytornára járok annak érdekében, hogy a jövőben ez ne fordulhasson elő.

- A posztodon nagy harc van a játékpercekért, milyen a kapcsolatod a riválisokkal? 
- Profi csapat vagyunk, és egymást segítjük, miközben mindenki megküzd a maga pozíciójáért. Camille Aoustin egy nagyon jó fej csaj, tele van pozitív kisugárzással, jól kijövünk egymással. Wald Kíra pedig egy fiatal tehetség, aki bármikor számíthat ránk. Bízom benne, hogy tanulni tud tőlünk, úgy érzem, hogy így hárman jól kiegészítjük egymást.

Visszatekintő sorok

- Mi volt eddigi pályafutásod legmeghatározóbb pillanata?
- A BL-győzelem! Nagyon remélem, hogy a közeljövőben indulhatunk majd a Siófokkal is ebben a sorozatban, és lesznek emlékezetes momentumaink. Ez lebeg a szemem előtt, ezzel fekszem és kelek. De úgy gondolom, hogy ezt a lányok nevében is mondhatom. Motivációból tehát nincs hiány, és úgy érzem, hogy ennek a szezonnak is lesznek emlékezetes momentumai.

- Végezetül az a gól, ami a legemlékezetesebb a számodra…
​- Egy olyan találat, mely a testemen is nyomot hagyott. A Buducnost elleni BL-elődöntőben, 2016-ban egy szélső lövés utáni talajfogás végződött szalagszakadással a könyökömben. Ez a gól egy maradandó emlék, mert minden nap látom magamon, de egyben jó érzéssel is tölt el, mivel egy emlék, hogy ott voltam és jártam azon a szinten.