Tóth Gabriella a Mosonmagyaróvár elleni edzőmérkőzésen térdsérülést szenvedett, meg is kellett operálni, így számára a szeptember teljes egészében kimaradt, csakúgy, mint a keresztszalag-szakadás utáni rehabilitáció utolsó fázisát végző Mazák-Németh Csilla. Családi okok miatt az első fordulóktól távol maradt Laura van der Heijden, illetve lemaradt a rajtról kisebb sérülés miatt Simone Böhme és Andrea Kobetic is.

A 2020/21-es bajnoki szezont az Érd (30:22) elleni hazai összecsapással nyitottuk szeptember 5-én. Such Nelli ihletett formában, és remek helyzetkihasználással kezdte az új idényt. Szombathelyen (26:36) aztán már ott volt a pályán Andrea Kobetic és Simone Böhme is, ketten 13 gólt jegyeztek azon az összecsapáson.  A folytatásban előbb a DKKA (39:25), majd pár nappal később az Alba Fehérvár (42:20) látogatott a Kiss Szilárd Sportcsarnokba. Sajnos mindkét rivális pihentette több kulcsemberét, így a mérkőzések hőfoka és sportértéke is hagyott némi kívánnivalót maga mögött. A Győr elleni főpróbát Balatonbogláron abszolváltuk az újonc Boglári Akadémia-SZISE (21:34) vendégeként.

A bajnokságot tehát öt győzelemmel kezdtük, a Győri Audi ETO (21:30) viszont pontot tett klubunk történetének leghosszabb győzelmi sorozatára. A mérkőzést megelőzően bár voltak intő jelek mind támadásban, mind pedig védekezésben, de ilyen különbségre, és szétesésre aligha számított bárki is. A gödör pedig mélyebb volt, mint gondoltuk, a Debrecenben (30:25) mutatott játék, és a vele párosuló vereség túlment egy bizonyos határon. Itt tartunk most, ebből a gödörből kell kimászni.

Csapatunk vezetőedzője, Bent Dahl, így értékelte az első hónapot – „Csalódásként éltük meg ezt a hónapot, hiába pozitív a mérlegünk, hat mérkőzést mindenféleképpen meg akartunk nyerni, és a Győr ellen is egy ennél szorosabb eredményre számítottunk az előzetes várakozásoknak megfelelően. Hogy miért alakult ez így, annak számtalan oka van. Nem volt egyszerű a felkészülési időszak, nagyon különbözött az átlagostól, mert a játékosaink teljesen más helyekről érkeztek vissza, mindenkire más szabályok vonatkoztak a karantén alatt, és mindenki teljesen más szinten volt. Az első hat hét arról szólt, hogy a játékosokat megpróbáltuk egy szintre hozni. Ezáltal kevesebbet tudtunk a klasszikus értelembe vett kézilabdával foglalkozni, nem jutott annyi idő a taktikai elemekre. A bajnokság kezdete után a kisebb csapatok ellen már látszódott, hogy nem gördülékeny a játékunk. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a felkészülésünket az se segítette – és ezzel minimális szinten sem szeretnék senkit kritizálni – , hogy a jelenlegi lebonyolítási rendszer által a kisebb csapatok pihentették ellenünk a kulcsembereiket, így nem tudtunk olyan hőfokú mérkőzéseket vívni, mint amire szükség lett volna. A Győr elleni mérkőzésbe például így csöppentünk bele, és ez különösen a második félidőben ki is jött. Nem álltunk készen arra, hogy ilyen szinten, egy ilyen tudású Győr ellen hatvan percen keresztül azonos szinten kézilabdázzunk. Ezt a mérkőzést a lányok egy hatalmas csalódásként élték meg, ehhez hozzájöttek bizonyos külső körülmények, gondolok itt Laura van der Heijden, és Nerea Pena családi tragédiájára, vagy éppen az én személyes esetemre. Ez természetesen nem lehet kifogás, de egyértelműen hatással volt a csapatra, kihatott arra, hogy Debrecenben egy ilyen elfogadhatatlan eredményt értünk el. Ezekkel együtt sem szabadott volna kikapnunk, mert még mindig olyan játékosok voltak a pályán, akiknek ezt a feladatot meg kellett volna oldani. Ennél jobban nem szeretnék ebbe belemenni, nem is nagyon volt időnk még beszélni erről az egészről a csapattal, hiszen válogatott hét van. De az világos mindenki számára, és el szeretném mondani, hogy itt Siófokon ennél sokkal, de sokkal több kell, ha valaki magára akarja ölteni a csapat mezét. Lehetünk rossz formában, lehet az, hogy nem megy a kézilabda, de az elfogadhatatlan, ha a hozzáállásunk, a motiváltságunk, és az elszántságunk az átlagon aluli.”

 Such Nelli, csapatunk jobbszélsője a következő képpen látja a rajtot – „Mondhatni könnyen indult a bajnokság, még úgy is nagyarányú győzelmeket arattunk, hogy a felkészülésünket több sérülés, és külső tényező is hátráltatta. Az újratervezett, és besűrített menetrend miatt azonban nagyon sok mérkőzést kellett játszanunk, szeptemberben hétszer léptünk pályára, ami által sokkal kevesebb időnk volt edzeni a mérkőzések között. Próbáltunk a lehető legjobban felkészülni a Győr elleni összecsapásra, de ez nem volt egyszerű, hiszen több csapat is tartalékosan állt csak ki ellenünk. Hiányzott az a bizonyos hőfok, amit a Győr például a BL-ben a Podravka Vegeta és a CSZKA Moszkva ellen megkapott. Sajnálom azt a mérkőzést, hiszen egy félidőn át jól tartottuk magunkat, de a fordulás után teljesen szétestünk. Védekezésben korántsem tudtuk azt hozni, amit megbeszéltünk, támadásban pedig sablonossá váltunk, és sok ziccert rontottunk. Ennyi hibával nem lehet egy ilyen rangadót szorossá tenni. De ennél is fájóbb a Debrecen elleni vereség. Nem igazán tudom, hogy mi történt velünk, és nem is szeretnék kifogásokat keresni. Az egész csapat nevében szeretnék elnézést kérni minden SKC-szurkolótól. Úgy gondolom, hogy a válogatott szünet jókor jött, hiszen rendet kell tennünk a fejekben. Mindenkinek magába kell néznie, mert ennél sokkal többre vagyunk képesek. Ha ez sikerül, akkor újult erővel, visszanyerhetjük a bizalmat.”